Nevetni lenne kedvem, ha nem kellett volna 1800 Ft-ot fizetnem. Nem maradtam soká, de ezt a kevés percet is időpocsékolásnak éreztem. Pedig nem érkeztem nagy elvárásokkal, de sikerült alulmúlni őket. Bocsánat, ez kibukott belőlem, frissek még a benyomások, most érkeztem. Rosszabb ez a kiállítás, mint a nagy magyar valóság: ha bemegyünk a MaxCity-be, többet megtudunk, mi dívik ma itthon. A kevés kiállító magával hurcolta a RAKTRÁRát, és lakást imitálva kipakolgatta portékáját. Azt gondolnám, hogy a gazdasági válság előhívja a kreativitást, hiszen kevesebb pénzből kell valami látványosat alkotni, de még izzadtságszagot sem éreztem, csak unalmat. Az idei fő szponzor a MaxCity, neki hátul több standja is van. Nagyjából RAKTÁR fíling mind. Egy pulpitusra felállított fotelsor és egy púderes nagymami összeállítás volt még - jobb híján - fotózásra érdemes:
Két gigantikus standon a giccs tombol: a
Kare és az
Areon hozta a formáját. Sok barokk, ezüst és fekete - ha nem száz éve lerágott csont volna, akkor is émelyítő ebben a mennyiségben. Egyébként a Kare standján azért találtam két jópofa dolgot (egy szegletet leválasztottak a szuperbarokkról). Régóta szemezgettem már honlapjukon a bőr Butterfly székkel, most bele is ültem, és tuti. Egy mosolygós, színes komód is elbűvölt (177 000 Ft).
Az egyetlen átgondolt és színvonalas stand az INTERIEUR-é volt. Nem véletlen ez a legnívósabb hazai lakberendezési magazin. Szuper mutatós, ötletes, 21. századi.
A corian együtt nyomult a Samsung-gal, egy egész termet birtokoltak kettesben. Olyan érzésem volt, mint egy hiradástechnikai áruház RAKTÁRában. Azért vérlázító, hogy nem vették a fáradtságot bármilyen dizájn kialakítására! Totál hülyén éreztem magam: tényleg azt gondolják, hogy ez nekünk elég?! Mindenesetre lekaptam ezt a különböző corian színeket/mintákat bemutató asztalt, ami azért jópofa.
A kilimben az a jó, hogy színes és vidám. Sikerült elhozni a legunalmasabb darabokat. Minden bizonnyal ők úgy gondolják "letisztult"... (Egyébként szépek. Csak az a bajom, hogy mint stand, a színek adta sok lehetőség helyett rámentek a biztos középszerre.)
Amikor már tök ki voltam akadva, elvetődtem a magyar (madeinhungary) terembe, ahol hál' Istennek odapattant mellém
Vékony Fanni és végigvezetett a magyar ötvösművészek tárlatán. Nagyon klasszak az ékszerek, egyébként a
Sterling galériában megtekinthetők és megvásárolhatók. Fanni a legkülönlegesebb anyagokból tervez, kedvencem egy gyűrű, ami corianból készült és optikai kábelek adják ki a pici fényes csillogó "gyönyöket" (biztos a UPC-s múltamnak köszönhetően is...). Ezt a képet a honlapról szedtem le, az enyém sajnos nem sikerült.
A magyer terem egyébként egy koncepció nélküli káosz-RAKTÁR, viszont itt találtam rá az egész délután egyetlen igazán nagy felfedezésére, a biciklis bárszékre! Sajnos nem sikerült megtudnom, ki a gyártó (mert valaki odaadta valakinek, hogy az rakja már ide ki, de brossúra nincs róla, annyi azért beugrott, hogy valami stol, vagy stul a gyártó, vagy forgalmazó?...)
Hát ez a nívó ma a 2010 Lakástrenden. Szomorúan látom, hogy a jövőben se várhatunk sokkal többet. A Werk akadémia enteriőr stylist hallgatói kaptak egy lehetőséget, hogy megmutassák magukat: készítsenek összeállítást MANGA, GRANNY, SHOWTIME és FILM NOIR műfajokban. Dög unalom. Csak sírva merem remélni, hogy ezt az egészet másnak se veszi be a gyomra!
Környezetéhez kevéssé illeszkedik (hál' Istenek!) a Rockefeller Partners Architects új lakóépülete. Kicsit tudathasadásos ház ez: alapvetően európai modern, de gyanítom a berendezést már az ottlakók intézték, az megmaradt nagyon amerikainak. Túlzásnak érzem a fa használatát a térben, épp a gejl határán van, véleményem szerint már belecsúszott. Viszont érdemes megnézni jobban a képeket, minden finom részlet tökéletesen kidolgozott. Na, ez az a minőségi szint, amihez a magyar kivitelezőknek még gyakorolni kell... Mátyás minden nap lejárhatna kocogni a bícsre.
