Számvetés - mi kell még a nyaralóba?

Mondhatnánk, hogy a tavaly nyár milyen örömteli volt, hiszen felújítottuk a kis nyaralónkat. Nem azt amelyről korábban álmodoztam (a pajta projekt előzményei ITT megtekinthetők), hanem a telken található korábbi vizimalom szomszédjában épült molnár lakot, amely a munkálatok előtt a klasszikus szoba-konyha, és a szobából csíkban leválasztott fürdőszoba beosztással bükszkélkedhetett (lásd alaprajz alább). 

Az öröm az utolsó munkás levonulásakor valóban frenetikus volt, az oda vezető utat viszont mindenféle rettenet kövezte ki... Találkoztam ugyan csodás szakemberekkel (ilyen volt a burkoló és az építkezést vezénylő kőműves), de szakmai életem legrémesebb fejleményei is ide köthetőek. Konkrétan nem találkoztam még inkompetensebb festő-mázolóval, és biztos vagyok benne, hogy ha ezt előre tudom, akkor inkább magam esek neki a dolognak. Hamarabb kész lettünk volna... Na mindegy... Azt hiszem, lelkiekben most hevertem ki a sokkot, és tudok úgy gondolni a házra, hogy már várom a még hátralévő munkálatokat. 

Hoztam egy ilyen volt/ilyen lett alaprajzot... 

Néhány szerkezeti változást is hozott a felújítás... Nyitottunk egy ajtót a nagyszobából a fürdőszobába, így a régi konyha háborítatlan gyerekszobává válhatott. Aztán lebontottuk az spájz falat, így kis teakonyhát alakítottam ki az előszobában. Valamint visszabontottuk a korábban bentről befalazott nappali ablakot, hogy több fény jöhessen be, ugyanis a korábban konyhakertként funkcionáló részt a ház előtt fedett terasszá alakítottuk. Végigmegyek az egyes helyiségeken ilyen volt/ilyen lett képekkel, hadd szórakozzatok Ti is jól. :) Induljunk bentről...

1. Fürdőszoba

Azt hiszem, az egész háznak ez volt a mélypontja. Nem csak azért, mert minden gusztustalanul leszakadt volt, hanem mert a csőrendszer se bírta a terhelést, és időnként feltört a .... Tavalyelőtt ez juttatott az elhatározásra, hogy addig nem megyek le, amíg minimálisan fel nem újítjuk a házat, mert nekem nem kikapcsolódás fekália szagban létezni. Akkor inkább itthon maradok, Fóton se rossz a medence partján. 

A hosszúkás helyiség végébe terveztem a beépített zuhanyzót. Emellett egy mosdópult kapott helyt, ami alá bekerült a keskenyített mosógép. Az egészet függönnyel takartam a spórolás jegyében. Szerintem romantikus lett...  A falikarokat a Vateráról pecáztam, talán 3000 Ft volt darabja, a régi ablakból kialakított tükröt a tihanyi piacról. A pultot asztalossal készíttettem. A mosdó Laufen pro S, a csaptelepek a Grohe gazdaságos, de nagyon ízléses Start Edge családjából származnak (Obiban kapható). A pult függönyt az Ikea Vidga mennyezeti sínnel raktam fel, nincs most karnis, amit jobban szeretnék ennél!  A zuhanyzóba egyszerű fehér Zalakerámia Karnevál csempét rakattam fel. 

2. Gyerekszoba (régi konyha)

Bár a fürdőszobát találtam a legrémesebb helyiségnek, ez se lopta be magát a szívembe... Hangulattalan, hideg, gusztustalan helyiség volt ez is. Kicsit próbáltam dobni rajta (régi konyhaszekrény felújítása ITT), de ezzel csak annyit sikerült elérnem, hogy nem egy, hanem mondjuk tizenöt perc múlva fordultam ki... :)

Levertük a csempéket (amúgy mindenhol), újrabukroltunk (mindenhol, kivéve a nappali parkettáját), és kicseréltük a külső nyílászárót, valamit az egyik minősíthetetlen ajtót.  Nyilván villanyszerelés is kellett, meg festés, és újrabútorozás az új, gyerekszoba funkció szerint. Ha vendégeink vannak, akkor itt, a kinyitható kanapéval együtt négyen elférnek, mi meg szivacson beköltöztetjük a gyerekeket hozzánk. De a nagyszülők jól elalszanak a gyerekekkel is...  A kanapé fölé egy paraszt polc került, ezt szintén a tihanyi piacon vettem, az aranyos gyümölcs nyomatokat pedig a Pytheas Könyvmanufaktúrától rendeltem. Magam vágtam bele őket az Ecseri piacon beszerzett régi képkeretekbe. A másik, ágyas oldalról még nincs fotóm, pedig már szépen fehérre "mostam" az ikeás natúr fa emeletes ágyat, csak még szeretném a falat mögötte egy-egy foltban mosható festékkel átkenni. Ez pl. a következő szezon feladata lesz... 

3. Előszoba / konyha

Bár a fürdőszobát neveztem ki mélypontnak, minden egyes "ilyen volt" kép esetén felkiáltok, hogy "tényleg, bakker, ez is mekkora csumpi volt!" :) A spájz ablaka be volt törve, ezt soha nem csináltattuk meg... Ide dobtunk be minden csetreszt, egy merő kosz volt és káosz. Az egész előszobát körbelambériázták az elődeink, amit én lefestettem fehérre, amikor átvettük az objektumot. 

A fenti falat kibontottuk, ide került be a konyha. Ez talán az egyik kedvencem a mostani házból. Igaz, amennyi mélypontot felfedezek a régi képek láttán, annyi kedvenc részletet találok az újakban. Tiszta mázli. 

A bútor az Ikeából érkezett, a pultot egyedileg szabattam rá asztalossal. Az igazi márvány burkolat egy olcsó, 30x30-as lap, valamelyik régi projektből maradt néhány doboz, azt használtam fel.  A kis festményt szintén a tihanyi piacon találtam, csak úgy, mint a fillérekért beszerzett, összemosott perzsaszőnyeget. Mondjuk ezt azóta a kutyák kicsit megzúzták, úgyhogy azt hiszem cserélni kell... :(

Az előszoba-konyha másik oldalán található egy tároló (alul ebben van a porszívó, felmosó, seprű, felül pedig polcokon a többi tárolni való dolog...), mellette pedig a hűtő. Mint láthatjátok ezt is spórolósan oldottuk meg: mind a mosogatógép, mind a különálló hűtő már rendelkezésünkre állt, nem cseréltem le őket. Van, aki megjegyezte, hogy bántja a szemét, de nekem nagyon bejön ez az esetlenség. Kényszermegoldások ezek, amelyeket őszintén megszerettem.  Pláne a hűtő feletti polcokat, amiket én találtam ki és szereltem össze a kertben kallódó faanyag felhasználásával.

4. Nappali / háló / étkező

Hűűű... :))) Na jó. Ennyire talán nem volt deprimáló, itt le van húzva a roló, meg már éppen kipakolunk az építkezéshez. Passz. De most ez is nagyon kiakaszt... Mindenesetre itt is eszközöltünk némi változást... 

Például a napraforgós kép mögött egy ablak van, azt most kibontottuk. És aztán kicseréltük újra. A parkettát megtartottuk, csak csiszoltunk-lakkoztunk és - mint mindenhova - új lábazatot raktunk. Amúgy nem költöttünk sokat: az ágy maradt, a szekrény maradt, csak fehér lett, bekerült a meglévő étkezőasztal (speciel ennek a helyére már megvettem egy méretben éppen passzoló esztergált lábú darabot az ArtKraftban, csak még el kell hoznom...), a székek a budapesti lakásunk felszámolásakor szabadultak fel, más darabok meg piacról érkeztek.... Külön kiemelném a szivecskés paraszt széket, amit Merci és Ancsa Dekor vett meg nekem és küldött el postán. Nagyon meghatott a kedvességük, és mindig megmelengeti a szívem a gondolat, ha ránézek a székre. Éljenek a blogger csajok és köszönöm! 

Íme a lefestett ronda szekrény, még a helye se változott. Azért így pöpecebb, nem? :)

A régi láda az ágy tövébe került, korábban a fal mellett volt, de ott most ajtó nyílt a fürdőszobára. Jobb is itt, hiszen ágyneműt tartunk benne. A csillár régi darab, a Falk Miksából ment velünk a Jávor utcai fürdőszobába, és most itt kötött ki... A szőnyeget az Ikea hozta, amikor az Ikea Family magazinnak fotózták a régi lakásunkat. A szép, színes takarót egy marokkói utazásunkról hoztuk, a vidám párnát pedig Thaiföldről. A béna festmény a falon kábé 5000 Ft volt, a veszprémi piacon vettem, de egy vizimalmot ábrázol, szóval ott nem hagytam volna. Bár ennyi pénzért egy keresztre feszítést is lehet, hogy elhozok... :) Itt még sok teendőm van. Egyrészt még néhány képet feltennék a falra, másrészt körbe szeretném lambériáztatni az ágyat, hogy ne a falnak dőljünk.

Itt már lefestettem az éjjeliszekrényt: 

És az ággyal szembe került az étkező.  Az asztal jön majd az ArtKrafttól, de ezen kívül szerintem készen vagyunk. Imádom, így, ahogy van. A zöld szín megtalálása kicsit kalandos volt, aki követte az eseményeket a facebookon, az emlékszik, hogy először egy elég ocsmány sár színt sikerült felkennem. Másodjára már tudatosabb voltam, és az eredmény nem maradt el. A nyertes árnyalat: S2010-G50Y.
A szépséges thonet fogas a családi nyaralónkból (Szöszi: ilyen volt ITT, ilyen lett ITT) költözött át, a többi dekor a tihanyi piacról érkezett. Kicsit ciki talán, da azért megengedtem magamnak az ikeás műeukaliptuszt. :)

5. Terasz

A házat úgy vettük, hogy sajnos már nagyon piros cserepes volt... Ez végülis előny, mert hát megcsinálták a tetőt, de abból a szempontból hátrány, hogy most egyszerűen nem vesz minket rá a lélek, hogy lecseréljük egy nekünk tetszőbb típusú cserépre. Ettől függetlenül azért alakítottunk a külsőn: lefestettettem a sárgát fehérre, újra rakattuk szépen a terasz falat, és ahol régen konyhakert volt, ott most lekövezett, szaletlit kapott terasz szolgálja a mindennapjainkat. Ez igazából a nappalink, itt töltjük az időnk 90%-át. A teraszra kényelmes raklap kanapé került, ide költözött ki a régi paraszt tálalónk, és itt találta meg véglelges helyét ("végleges" - hahaha, majd, ha föld alatt leszek....) a kovácsoltvas kerti bútorunk.

Az asztalon mindig van egy kis friss fűszer növény.

 Innen rálátni a kertre, ami szintén nagyon hangulatos...

Van ugyanis egy patakunk, amely a malom melletti vízesésnél jön be a kertbe.

Majd szépen átfolydogál a területen... Amikor megvettük a nyaralót az első dolgunk volt autentikus kőkerítést építtetni, hogy rendezni tudjunk körülette a természetet (ültettünk jó pár fát és bokrot a tövébe) és hogy intimitást nyerjünk, mert amúgy a falu közepén vagyunk.

 Egyedül a ház előtti részen bújik alá a patak... Itt található a pajta, a régi ólak, és a pince egy kis előépülettel. Ebből egyszer nyárikonyha lesz!

Amúgy esténként is szeretek kinn lógni. Bekuckózom a raklap-kanapémba, kiviszek egy kis lámpát ,és ott olvasok....

Nyáron készítek majd jó képeket a házról kívülről is. Azért várom már, hogy folytassam a munkát. úgy tűnik, ehhez ennyi idő kellett most. Túl sokat építkeztünk mostanában... :)

Remélem Nektek is tetszik.

Berendezem: hangulatos sarok kékkel

Dolgozom egy-két munkán, így mostanában több időt töltök a gép előtt, mint az elmúlt hónapokban, amikor a lovaké volt a főszerep. Így esett, hogy a napokban a szemem elé került ez a csodás részlet, és miután újabban magam is vitrin mániában szenvedek, gondoltam, hozok Nektek egy "berendezem" rovat posztot.

Nagy ötletnek találom az üveges szekrényes cipőtárolást, ezzel még nem találkoztam korábban...

Lássuk, hogyan készítsetek hasonlóan izgalmas előszobát...

Kelleni fog mindjárt egy klassz kék fal. A színválasztás mindig veszélyes mutatvány, az alább adott árnyalatokat tekintsétek inkább kiindulási alapnak. Elsőre a legkisebb kiszerelést vegyétek meg, kenjétek fel a festéket két rétegben, nézzétek meg, tetszik-e, és csak akkor vegyetek teljes mennyiséget, ha biztosak vagytok a dolgotokban... Egy világosabb szobába simán beválasztanám az NCS színskála S4020-B színét.

Sötétebb helyiségbe talán az S3020-B lehet jó...

Meghatározó lesz látvány szempontból a kiválasztott vitrin. Elsőre találtam egy nagyon aranyos darabot, igaz, hogy kisebb, de mi itt Magyarországon úgysem vagyunk ellátva óriás előszobákkal... :) Javaslom, rakjatok be plusz üvegpolcokat!

Vitrin - 77.000 Ft - ITT

Ez nagyobb méretű és jóval dárgább is, de nem kevésbé szép... Vitrin - 160.000 Ft - ITT

Ez íves ugyan, de szerintem elég ízléses kis darab. Vitrin - 82.000 Ft - ITT

Ez szögletes, és az ára is remek! Vitrin 39.900 Ft - ITT

A látvány légiességét és kecsességét erősíti a nádazott Thonet szék. Találtam most a jófogáson jó áron... Nádazott Thonet székek 3000 Ft - ITT

Ugyan csak kis csücsök lóg be a képbe, de azért ot van a marokkói Beni Quarin szőnyeg... Találtam egy kisebb eredetit 65.675 Ft - ITT

Jobb, ha tudjátok, hogy a hangulat mindig a részletekben rejtőzik... Kelleni fog nekünk egy kis zöld, és mi sem egyszerűbb, mint venni 3 ágat az ikeás kamu eukaliptuszból. Elég szép természetes hatása van, nálam már másfél éve zöldell itthon... :) Ikea műlomb - 995 Ft/db - ITT

Ehhez fog kelleni egy nagyobb méretű, szép, szabálytalan üveg váza is. Nem olcsó, de jó a mérete... - 21.900 Ft - ITT

És megragadom az alkalmat, hogy bemutassam a kedvenc cipőmárkámat is. A Musette boltjai megtalálhatóak a Váci utcában és az Aréna plázában... Fekete bokacsizma - 119,2 Eur - Musette

A látványhoz egy konyak bőr lábbeli is elengedhetetlen lesz... :) Panama Jack bőr csizma - 47.990 Ft - ITT

Remélem Ti is kedvet kaptatok egy vitrines cipőtárolóhoz! Én már tudom is, hova teszem... :) 

Kezdő kép forrása: itt

Székek a Jófogásról

Csodás kerti székek 38.000 Ft/2db - ITT

Nagy szék nézegetésben vagyok, és halásztam egy csomó olyan klassz darabot, amelyekre ugyan nincs szükségem, de örülnék, ha jó helyre kerülnének... Gondoltam, megosztom Veletek, hátha valaki éppen hasonlót keres.

Jó válogatást!

Retro pálcás szék 7000 Ft/db - ITT

Csővázas szék 9500 Ft/db - ITT

Aranyos paraszt székek 12000 Ft/3db - ITT

Nádazott thonet 12500 Ft/2db - ITT

Össze-vissza szakadt székek 3000-7500 Ft/db - ITT

Retro kárpitozott székek felújításra 8000 Ft/db - ITT

Gyerekkorom iskola székei 2500 Ft/db - ITT

4 db Tátra szék, hozzávaló kihúzható asztallal 80000 Ft/szett - ITT

6 db króm szék, gyönyörű, érdemes megnézni hátulról is... 72000Ft/szett - ITT

Retro székek különlegesen szép, ívelt támlával 8000 Ft/db - ITT

Remélem, találtatok valami kedvetekre valót!

Raklap karácsonyfa a természetesség jegyében

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nagyon nem tudok ráhangolódni a karácsonyra idén. Talán az időjárás teszi, hiszen még mindig képes vagyok pulóverben tevékenykedni a kertben, talán az egyéb elfoglaltságaim, mindenesetre vasárnap még a második gyertyát is elfelejtettük meggyújtani az adventi koszorúnkon. Miután a gyerekek felhívták a figyelmemet a mulasztásra, egészen elszégelltem magam. Elvégre én vagyok az Asszony a háznál (még ha a férjem jobban is főz, én meg fúrni-faragni szeretek jobban), akinek hagyományos feladata az otthon melegének ápolása. Ráadásul szakmabeliként nagyon durva mulasztásnak tekintem, hogy a karácsonyi dekor még mindig a fiók mélyén lapul. Úgy döntöttem, ma mindent jóvá teszek, és meglepem a gyerekeket, mire hazajönnek, igazi "jingle bells" fíling fogadja őket. 

Ti, akik régóta olvassátok a blogot, ismertek már annyira, hogy nem szeretem elaprózni a dolgot: ha karácsonyi hangulat, hát szóljon nagyot! :) A látványosság mellett szempont volt még a fenntarthatóság... Nem bírom nézni a boltokat elárasztó sok sz.rt, nem vagyok hajlandó a kínai gyerekek véres verítékével legyártott huszonhetedik porcelán szarvasfejet megvásárolni, hogy aztán a földet elárasztó szeméthegy tetején landoljon pár év múlva, amikor a beton hóember jön divatba... Lehet, hogy a raklap cuccok már a könyökötökön jönnek ki, de az a helyzet, hogy nekem éppen szükségem volt plusz kettő darabra a szénabáláim alá, így jött az ötlet, hogy ezzel kezdjek valamit, hiszen az újonnan beszerzett, két tiszta raklap "rendes" használatbavételig remek dekorációként funkcionálhat. Amúgy az is eszembe jutott, hogy ha valakinek nagyon pici a lakása, vagy elutazik az ünnepekre, akkor egy raklapra felfestett karácsonyfa az eredetit is kiválthatja. Belevágtam hát... 

Elmentem a festékboltba, és beszereztem egy doboz vizes bázisú Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestéket csodaszép krém színben. Ez egy kicsit szürkés beütésű, nem negédes vaníliás, szóval éppen az, amire vágytam... Aztán arra is gondoltam, hogy természetközeliség ide, vagy oda, a karácsonynak mégiscsak része a csillogás, leemeltem hát a polcról egy doboz Poli-Farbe Platinum Decor metáleffekt festéket is arany színben. Szerencsém volt, mert a festékboltban eladtak nekem két szép raklapot is (szabadkoztak, hogy náluk 2.500 Ft darabja, de nekem jól jött, hogy nem kell külön köröket futnom, úgy éreztem, időben és benzinben is bőven megéri...).

Szépen kefével letisztogattam a raklapokat. Úgy döntöttem, nem csiszolom meg, mert akkor elvész a szép, enyhén szürkés patinája, meg amúgy is... Lusta vagyok... 

Letettem a raklapokat egymás mellé a földre, és kijelöltem a felfesteni kívánt minta határait. Először maszkoló (tesa) szalaggal gondoltam megoldani, de az összes itthon lévő tekercs tönkrement (össze-vissza szakadt, ahogy le akartam hámozni), így jó pár "bé" betűs szó dünnyögése után kreatívan madzaggal jelöltem ki a háromszög formát.

Aztán ki is festettem. Direkt nem figyeltem az egyenletességre, hogy rusztikus hatást keltsen az egész. De így gyorsabb is... :)

Aztán néztem-néztem, és úgy éreztem, kell majd még valami a tetejére. Pl. egy csillag. Monduk faágakból. Nem volt nehéz dolgom: egy erdőben lakunk, csak a kapun kellett kilépnem, hogy összeszedjek egy-két leesett akác ágat.  Amúgy először marha nagy csillagot raktam össze, tök bénán nézett ki, szóval szólok, hogy kb. 30 cm-es ágakkal lesz arányos a csúcsdísz a két raklap méretű fához. Először két háromszöget spárgáztam össze, aztán ezeket egymáshoz erősítettem. 

Ezek még a marha nagy háromszögek... Nem tudom, miért nem vettem észre már mindjárt az elsőnél, hogy gáz lesz... :)

Na, de itt már letörögettem az ágakat kisebbre. Közben a krém színű zománcfesték is nagyjából megszáradt. Na nem teljesen, de annyira igen, hogy rádolgozzak az arannyal. Egyébként ezért is szeretem a vizes bázisú festéket... Nem büdös (lakásban is simán festegethetsz vele), gyorsan szárad, az ecsetet is simán kimosod vízzel és legfőképpen természetbarát. 

Fogtam egy szivacsot, és finoman rámentem a metáleffekttel. Megpróbáltam lefotózni nektek, hogy mennyire menő lett, de pont nem látszik semmi... Pedig élőben zseniális. Diszkrét, mégis aranyosan csillog. Annyira lelkes lettem, hogy kicsit még a dávid csillagra is rákentem a szivaccsal. 

Amikor mindennel elkészültem, bevittem a két festett raklapot a nappaliba, festet felülettel a földre raktam őket egymás mellé (ott, ahova szántam őket, hogy ne kelljen cipelnem, mert együtt már nem egy emberes meló lenne), és két deszka darabbal összerögzítettem őket. A képen - még szabadon - látható deszka darabokat hátul-belül felcsavaroztam. 

Ezek után az egészet felállítottam, jól a falhoz toltam, és egy fém L profillal a falhoz rögzítettem. Igen, befúrtam egy tiplit a falba, de én ebből nem szoktam problémát csinálni. Vagy ráakasztok majd valamit, vagy egy fehér matricával leragasztom a tiplit a következő használatig. Ha pedig végleg nem kell, akkor eltávolítom, egy kis gipszet teszek a lyukba, és ujjal elmaszatolok rajta egy kis falfestéket. Nem nagy ügy... 

És ilyen lett egészben:

Nekem minimálban is nagyon bejött a design, de a gyerekek kedvéért raktam rá díszeket is. Előkaptam a dobozunkat, és az összes natúr-arany darabot kihalásztam belőle, majd egyenletesen eloszlattam a "fán". A rögzítéshez a szerencsésebbek már használhatnak rajzszöget, nekem sajnos, nem volt itthon, így kis csavarokat fúrtam be, és arra akasztottam a díszeket.

És íme megint teljes pompájában. Egyszerűen imádom... 

De van egy tanulsága is a mai napnak... A felütésben arra panaszkodtam, hogy idén nem érzem ezt a karácsony dolgot... És tudjátok mi történt? A készülődés - amit először egyfajta kényszerként éltem meg - meghozta a hangulatomat. Ráadásul az egész nem volt több, mint három óra, amiben egy kis kávészünet is benne foglaltatott! Szóval, ha ti is hasonlóan éreztek, akkor vegyétek a fáradtságot, készítsetek valami szépet, dekorláljatok, süssetek mézeskalácsot, vagy csináljatok bármit habitusotokhoz mérten, és maga a tevékenység fogja meghozni a várakozást. Komolyan mondom, próbáljátok ki! 

A világ szép - hihetetlen hétvégi történet

Annyira boldog vagyok, hogy ezt a posztot a szeretett, megszokott gépemmel tudom most megírni Nektek! Pedig lassan csiszolódtunk össze, a MacBook, meg én, de mára már szinte családtaggá vált. Még soha nem hagyott cserben engem (leszámítva egy esetet, amikor saját hülyeségem miatt minden tárhely megtelt...), pedig adok neki rendesen! De bele is csapok a történetbe, amit itt a blogon is szeretnék megosztani Veletek, hogy ne tűnjön el facebook posztok milliói között ez a hétvégi csoda.

Péntek délelőtt egy ismerősnek segítettem lakásának nehézségein túljutni a Kodály körönd mellett, aminek végeztével beültem egy isteni kávéra és sütire a környék bájos kis kávéházába a Matinée-ba. Elvarázsolt kis sziget ez a belvárosban, mintha egy kis mesébe csöppennél, csupa kedves emberrel és vendéggel, bennsőséges-barátságos hangulattal. Magam is úgy elvarázsolódtam, hogy fizetés végeztével szépen ottfelejtettem a gépemet - a milánói isaloni kiállításról hozott designer nejlontáskában - az ablakban elhelyezett pad mellett. A kávézóból kocsiba ültem, hazajöttem, tettem-vettem, elmentem-visszajöttem, lényeg a lényeg, hogy késő este volt már, mire rájöttem, hogy a gépem nincs otthon, se a kocsiban, és beugrott, hogy pontosan hol felejtettem.

Amikor elkeseredettem meséltem Daninak, hogy mi történt, rájött, hogy a kávézót véletlenül pont kedves ismerősök üzemeltetik, és azon nyomban rájuk is írtunk, hogy nem találták-e meg a gépet. Biztosítottak minket, hogy rengeteg telefon, tablet felejtődött már náluk, és mindig, minden ott volt, ahol hagyták, biztosan megtalálják nyitáskor a gépemet is. Nagyon bizakodtam, mert a hely valóban olyan csaldáias, hogy nehéz elképzelni, bárki is elvinne onnan bármit. Reggel sajnos kiderült, hogy a gépem nincs sehol... Gondolkodtam, hogy talán nem is ott hagytam - elég szétszórt vagyok, az az igazság, csoda, hogy még soha nem veszett el telefonom/laptopom - de miután a gépet utoljára ekkor fogtam a kezemben, biztos voltam a dolgomban. Először pityeredtem el - mert bár nagyon sok nekem fontos dokumentumot/képet mentettem el külső vinyóra, google drive-ra és az iCloudba, a nyár eseményeit még nem, plusz átfutott rajtam, hogy újra gépet venni, és minden nekem szükséges programot felrakni felér egy rémálommal...  Szar ügy, na....

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy levelet kéne írnom annak, aki elvitte a gépet. A Matinée egy olyan hely, hogy ösztönösen érzed, ide csak jóérzésű ember térhet be. Arra gondoltam, hogy "alkalom szüli a tolvajt", és tulajdonképpen az én saram az egész, hiszen én teremtettem olyan helyzetet, hogy egy valószínűleg alapjaiban tisztességes embert kísértésbe hoztam. Készítettem hozzá egy hangzatos "képi anyagot" is, hogy hátha így többen megosztják. Úgy éreztem, nincs más esélyem, mint az illető jóindulata és lelkiismerete.

"Kedves Ismeretlen!

Tegnap délben - munkából jövet - betértem a Matiné kávéházba (Benczúr utca 2.) egy jó lattére. MacBook laptomomat (amiben életem elmúlt öt évét mentettem el magánéletestől, munkástól) letettem magam mellé. Amikor a pulthoz mentem fizetni, ott felejtettem a gépet az ablaknál, és ezt csak este vettem észre, amikor hazaértem, és a gépet nem találtam az autómban. Véletlen, hogy a kávézó tulajdonosai kedves ismerősök, még az éjjel beszéltem velük, de nyitáskor nem találták meg a gépemet ők sem.

Feltételezem, hogy elvitted.

Őszintén mondom, hogy megértem, hogy kísértésbe estél. Tisztességes embernek tartom magam, de még velem is előfordult. Általánosban hazavittem a barátnőm illatos radírját, tinédzser koromban két melltartót csúsztattam a táskámba a Skála Metróban. Elkaptak. Tegnap, mielőtt a gépemet elvesztettem, 25.000 Ft vettem át számla nélkül. Mindnyájan hibázunk.

Azt gondolom, hogy makulátlannak lenni egyszerűbb út, mint tévedni, és beismerni a tévedésünket. Én nagyobb jellemnek tartom azt, aki nem elhessegeti a lelkiismeret hangját, hanem szembe néz vele, és képes azt mondani: tévedtem, ez nem volt helyes. Semmilyen haragot nem érzek, csak nagyon bánkódom, mert rengeteg családi kép, számomra fontos (másnak értéktelen) dokumentum vész el ezzel a géppel. Nagyra tartalak, ha képes vagy felülkerekedni önmagadon, felkeresel, és átadod nekem a gépemet. Biztos vagyok benne, hogy nyomós okod volt magaddal vinni.

Arra gondoltam, hogy miután Neked laptop kell, nekem meg ez a gép, mi lenne ha segítenénk egymáson? Én hozzájárulnék 200.000 Ft-tal leedő gépedhez, cserébe az enyémért... Az már úgyis lassú, alig használható és negyed annyit se ér. Teljesen őszintén megköszönném Neked!

Kérlek, keress meg a +36305806329 telefonszámon, vagy itt a messengeren, vagy a nikoletti.petra@gmail.com e-mail címen. Maximálisan diszkrét leszek.

Köszönöm!

Petra Nikoletti

Mindenkit kérek, ossza meg annyi helyen, ahol csak tudja, remélem, eljut az illetékeshez is! Köszönöm!!!"

Feltettem a privát oldalamra, megosztottam itt, a Térkultúrán, és vártam, hátha... De ami történt, az minden várakozásomat felülmúlta! Egy nap alatt több, mint 3400 ember megosztotta a levelemet! Ez rengeteg! Biztos közületek is nagyon sokan, és el nem tudom mondani, milyen jól esik ez nekem, nagyon köszönöm!!! Tesóm este felment a várba a borfesztiválra, és mesélte, hogy nem találkozott olyan ismerőssel, és annak az ismerőseivel, aki ne tudott volna a laptopomról... Micsoda hülyeség, hiszen nem is egy nagy sztori, mindennap elvesznek laptopok, szinte szégyellem, hogy ennyi ember éppen az enyémmel foglalkozott ennyit.

Már önmagában ez a rengeteg megosztás nagyon megmelengette a szívemet, de ami még inkább, hogy nem volt hiábavaló az emberekbe vetett hitem: vasárnap reggel érkezett a hír a Matinée-ből, hogy egy vendég visszavitte a laptopomat a kávézóba, és a legőszintébben elnézést kér, rengeteg zacskóval ment be, hozzáfogta az enyémet és csak otthon vette észre, mi történt. Természetesen nem kért érte pénzt, és a kilétét se tudom.

NAGYON-NAGYON KÖSZÖNÖM!

És hogy mit mondott nekem ez a hétvége (azon kívül, hogy minden héten mentsek, és vigyázzak jobban a gépemre... :D)?

Hogy iszonyúan ki vagyunk éhezve a jó szóra... Az emberek jelentős részében olyan mértékű frusztráció halmozódott fel , hogy mások legkisebb hibájára is ugranak, mint eb a koncra, így vezetve le a feszültséget. A 3400 megosztás bizonyítja, hogy mennyire elegünk van már az örökös gyűlölködésből, és mennyire vágyunk az emberi szóra. Mindenkinek azt javaslom, mielőtt lebuziköcsögözi a másikat, mert mondjuk elvitte az őrizetlenül hagyott laptopját, kicsit nézzen már magába, nem fordult-e már elő vele is olyan, hogy "talált tárgyként" kezelt valamit... Ne adj isten ne lopott volna el valamikor valamit, mint például én.

Nyaraló terasz - projekt indul!

Megmondom őszintén, fogalmam sincs... :) Az a helyzet, hogy miután fel kell számolnunk a városligeti bérelt házunkat (a facebookon megírtam, hogy eladták), minden darab adott: kerti bútorok, raklap kanapé, lámpák, szőnyegek, függönyök, paraszt tálaló, stb...  Kicsit kaotikusnak látom a helyzetet, mert ami passzolt egy XX. század eleji eklektikus villához, az nem biztos, hogy Balaton-felvidék kompatibilis, vagy ha az is, nem biztos, hogy éppen olyat választanék ma. 

De meglátjuk, mert onnan szép nyerni, amikor mindent hozott anyagból kell megoldani. És én az ilyen kihívásokat szeretem a legjobban... :)

Így álltunk, mielőtt nyaralni indultunk:

Nézegettem pár dolgot, amit tetszik... Pl. biztosan lesz függyönyünk, ami már praktikussági okokból is szükséges lesz, kettő után ugyanis oldalról kapok majd naptámadást.

 Szeretnék valami laza pihenős részt. Szerintem a kőfal tövébe elhelyezem a raklap kanapét.

Vonz egy ilyen toszkán hangulat, de sajnos semmi esélyem kialakítani.... Majd lesz sok növény, azzal próbálok meg ügyeskedni....

És akkor nézzük, miből főzünk. A helyzet azért korán sem tragukus, nem szeretnék panaszkodni... :) Van egy kovácsoltvas kertibútor szettünk, ami minimum 25 éve már a családomé, és hordozom magammal mindenhova. Ennek mondjuk van egy erős toszkán feelingje.

Aztán adottak a lounge egyes darabjai, a raklap bútor, szőnyeg (mondjuk az meglehetősen viseletes...), a kis fotel és egy csomó függöny:

És van egy kedvenc régi fenyő tálalóm, ami még Dani háztartásából került hozzánk, és pont romantikus volna egy fedett teraszon (fotó: Gosztom Gergő):

Ezek a tárgyak kerülnek majd a fehérre lazúrozott szaletli alá. Most még nem látom a végét, de ez soha nem volt probléma. Nemsokára fotókkal jövök... :) Állítólag már majdnem kész a nyaraló, én mondjuk még nem láttam, mert csak tegnap este értünk vissza Olaszországból. Minden évre csinálok magamnak valami programot, juhúúúú!!!

Fotók: itt, itt, itt és itt